Mennyire változtak meg a munkáltatók elvárásai az utóbbi évtizedben? Hogyan alkalmazható a rendszerszemlélet a pályatanácsadásban? Milyen szerepei lehetnek az egyetemi oktatóknak a tudásátadáson kívül? Mennyire fontos a nyújtás a sportban? Az ELTE PPK kutatóinak októberi publikációi ezekre a kérdésekre is választ adnak.
Tartalom
- Nyújtási módszerek hatása a sportolói teljesítményre
- Kompetencia-átrendeződés és hazai vállalati gyakorlatok
- Rendszerszemléletű pályatanácsadás
- Az egyetemi oktatók szerepeinek átalakulása
- A fenntarthatósági tudásmenedzsment szerepe a vállalati gyakorlatokban
- Nemzetközi együttműködés a szerencsejáték-kutatás fő kérdéseiről
- Hogyan kapcsolódik az olvasás a munkamemóriához?
- Változó kompetenciaelvárások a munkaerőpiacon
Nyújtási módszerek hatása a sportolói teljesítményre
A tanulmány célja az SMR-hengerezés (self-myofascial release) és a dinamikus nyújtás hatásának vizsgálata az alsó végtagi rugalmasságra és a felugrási magasságra U14–U15 korosztályú labdarúgók körében. A kutatásban a Király SE két utánpótláscsapata vett részt. A sportolók három különböző bemelegítési protokollt alkalmaztak: kizárólag SMR, kizárólag dinamikus nyújtás, illetve a kettő kombinációja. A teljesítménymutatókat a kutatók a Finger Floor Test és a Vertical Jump teszt segítségével mérték, a bemelegítés előtt és után is. Az előrehajlás teszt szignifikáns javulást mutatott mindkét korosztályban, míg a felugrási magasságban nem volt kimutatható statisztikai változás. A különböző bemelegítési protokollok között nem volt jelentős eltérés a hajlékonyság fejlődésének tekintetében. A kutatás megerősítette, hogy már egy rövid bemelegítő beavatkozás is javíthatja a hajlékonyságot, de a teljesítményfokozás érdekében nem elegendő önmagában az SMR vagy dinamikus nyújtás alkalmazása. A szerzők felhívják a figyelmet a fasciarendszer célzott aktiválásának fontosságára a modern sportedzésben.
Kompetencia-átrendeződés és hazai vállalati gyakorlatok
Ebben a hazai vállalatok kompetenciamenedzsment gyakorlatait feltáró vizsgálatban a kutatók olyan általános munkavállalói elvárásokat elemeztek, amelyeket a szervezetek munkakörtől függetlenül elvárnak diplomás dolgozóiktól. A projekt keretében a szerzők 2018-ban online szakértői kérdőív segítségével 100 hazai közép- és nagyvállalat kompetenciamenedzsment gyakorlatába kaptak betekintést. A 2023-ban megismételt adatfelvétellel az elmúlt 5 évben tapasztalható változásokat vizsgálták meg. A hazai eredményeket a nemzetközi trendekhez képest elemezték, amelyhez a World Economic Forum aktuális jelentéseit használták fel. A vizsgált szervezetek kinyilvánított elvárásainak elemzésekor a szakemberek a 2018-as adatfelvétel során a tanulási, problémamegoldási és digitális kompetencia tekintetében is lemaradást tapasztaltak. A 2023-as adatfelvételben részt vett hazai szervezetek működésében ugyanakkor már a tanulási kompetencia tartalmi összetevőiben, a problémamegoldási kompetenciakategóriában a kreativitás szerepének növekedésében, valamint részben a digitális eszközök használatára vonatkozóan is érezhető volt a nemzetközi trendeknek megfelelő átrendeződés a kompetenciakövetelményekben.
Rendszerszemléletű pályatanácsadás
A modern társadalom és gazdaság számos, egymással interakcióban álló rendszer működésének eredménye. Nemcsak az egyénen kívüli világunk, az egyén maga is összetett rendszerműködés eredménye. A külső és a belső rendszerek feltérképezése, összehangolása, a tanácskérő önreflexiójának elősegítése a rendszerszintű tanácsadási elméletek és gyakorlatok közös nézőpontja. Ez az áttekintés a rendszerszemléletű tanácsadás megközelítésmódját mutatja be, és kapcsolatot keres a humántőke gondozása, fejlesztése során érintett intézmények rendszerszintű működtetésével. A rendszerszemléletű megközelítés különösen erős hagyományokkal rendelkezik a magyar családterápiában. A foglalkoztatáspolitika és a pályaorientáció rendszerelméleti megközelítésben történő egyesítése koherensebb és integrált keretet teremt a fenntartható foglalkoztatási eredmények és az emberi fejlődés előmozdítására. A magyar nyelvű karriertanácsadó képzésekben továbbra is a humanisztikus pszichológia fejlődéselvet hangsúlyozó elméletei a dominánsak, miközben akár a családi konzultációból, akár az addiktológiai tanácsadás területéről viszonylag egyszerű mód mutatkozik a rendszerszemléletű megközelítések átemelésére.
Az egyetemi oktatók szerepeinek átalakulása
Jelen tanulmány a felsőoktatás változó tanítási gyakorlatait és az oktatói szerepek átalakulását vizsgálja egy gyorsan mozgó társadalmi és technológiai környezetben. A szerzők a közösségszervezés alapképzés példáján keresztül mutatják be, hogy az oktatók nem pusztán tudásátadók, hanem egyre inkább koordinátorok, mentorok és szerepformálók is, akiknek munkáját a munkaerőpiaci elvárások, a hibrid tanulási formák és az intézményi keretek közötti egyensúly alakítják. A tanulmány alapját egy fókuszcsoport-interjú adja, amelyben öt, a programban oktató szakember osztotta meg tapasztalatait. A beszélgetések jól kirajzolják azt az átmeneti helyzetet, amelyben az oktatók stabil irányt próbálnak találni a folyamatos változásban: reflektálniuk kell a saját szerepükre, együttműködési formákat kell újragondolniuk, miközben szakmai identitásuk is alakul. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a tanítás koordinációja ma összetett feladat, amely nem csupán módszertani, hanem szervezési és támogatási kérdés is.
A fenntarthatósági tudásmenedzsment szerepe a vállalati gyakorlatokban
A tanulmány a fenntarthatósági tudásmenedzsment szerepét vizsgálja magyarországi vállalati körökben az ESG- és CSRD-szabályozási környezet kontextusában. A kérdőíves felmérés 60 hazai cég részvételével készült, és a vállalatok mérete és tevékenységi köre, valamint a fenntarthatósági tudatosság, tudásforrások és a HR-funkció kapcsolataira fókuszált. A szerző ehhez a vizsgálathoz alkotta meg a Vállalati Fenntarthatósági Tudatosság (VFT) indexet, amely a stratégia, szervezeti struktúra és dedikált munkakörök megléte alapján méri a tudatosság szintjét. Az eredmények szerint a nagyvállalatok szignifikánsan tudatosabbak a fenntarthatóság terén. Ezt nagyobb erőforrásaik és erősebb jogszabályi kötelezettségeik magyarázzák, míg a kis- és középvállalatokat elsősorban az erőforráshiány akadályozza. A tevékenységi kör (termelő vs. nem termelő) és a fenntarthatósági tudatosság között nem mutatható ki szignifikáns összefüggés. A kutatásban részt vevő cégek esetében a fenntarthatósági tudás fő forrásai a belső szakemberek és a külső képzések, ugyanakkor a meglévő képzéseket a válaszadók közepes hatékonyságúnak ítélik. A HR-t elsősorban mint képzésszervezőt és elkötelezettség-növelő szereplőt látják, stratégiai partnerként azonban alulértékelik.
Nemzetközi együttműködés a szerencsejáték-kutatás fő kérdéseiről
A szerencsejáték, különösen a szerencsejáték-függőség egyre komolyabb közegészségügyi problémát jelent világszerte. Mivel a kutatási erőforrások korlátozottak, elengedhetetlen meghatározni, hogy melyek azok a kutatási területek, melyekre a legnagyobb hangsúlyt kell fektetni. Egy, a közelmúltban megvalósult kollaboratív kutatási projekt ezeket a prioritásokat vizsgálta. A kutatásban 35 ország 300 vezető szerencsejáték-kutatója vett részt, akik több mint 1300 kutatási témát soroltak fel. Ezeket a szakértők hat szempont mentén, szisztematikusan értékelték, így rajzolódott ki a 25 legkiemelkedőbb kutatási prioritás.
A beavatkozások fejlesztéséhez és tervezéséhez egyértelműen szükséges a problémás szerencsejáték okainak, következményeinek és elterjedtségének további vizsgálata, különösen a leginkább veszélyeztetettek (például a serdülők és a kisebbségek) körében. Több kutatás indokolt a technológiai innovációk, a szerencsejáték-szolgáltatók által alkalmazott eszközök és algoritmusok, az újszerű szerencsejáték-típusok, valamint reklámok hatása terén, továbbá a szerencsejáték és a videojátékok (pl. loot boxok) közötti konvergenciáról. A kutatók hangsúlyozták a meglévő beavatkozások értékelésének és fejlesztésének szükségességét, azok különféle csoportokra való adaptálását, a családtagok támogatását, valamint a segítségkérés akadályainak jobb megértését.
Hogyan kapcsolódik az olvasás a munkamemóriához?
Bár az olvasást alapvető készségnek tekintjük, mégis egy komplex folyamat, amelyhez több kognitív feltételnek kell teljesülnie. A tanulmány arra keresi a választ, hogy hogyan kapcsolódnak a munkamemória különböző komponensei (fonológiai, verbális és vizuális-térbeli) az olvasási készségekhez az iskoláskor különböző szakaszaiban. A magyar gyermekek körében végzett keresztmetszeti kutatásban a szerzők azt találták, hogy az olvasás kezdeti szakaszában a vizuális-térbeli és verbális munkamemória kulcsfontosságú szerepet játszik az olvasási teljesítményben, míg a felsőbb évfolyamokban ezek hatása fokozatosan csökken, ahogy az olvasási folyamatok egyre automatizáltabbá válnak. A fonológiai munkamemória szerepe ezzel szemben stabil, de kevésbé domináns. A kutatás rávilágít arra, hogy az olvasás fejlődése dinamikus folyamat, amely során az egyes kognitív rendszerek eltérő időpontokban járulnak hozzá a hatékony olvasáshoz. A szerzők szerint a fejlesztés és oktatás szempontjából fontos, hogy az olvasást támogató stratégiák életkorspecifikusan célozzák meg a munkamemória különböző komponenseit: eleinte a vizuális-térbeli és verbális területek erősítését, később pedig az olvasási automatizmusok és reprezentációk finomítását érdemes hangsúlyozni.
Változó kompetenciaelvárások a munkaerőpiacon
A tanulmány az elmúlt tíz év munkaerő-piaci kompetenciaigényeit tárja fel szakirodalmi feldolgozás és nagymintás kutatások eredményeinek elemzésére építve. A kutatók célja a sikeres munkavégzést meghatározó kompetenciák átrendeződésének vizsgálata volt: annak áttekintése, hogy mely kompetenciák értéke csökken, melyek lesznek továbbra is fontosak, és milyen újfajta tudás, képesség vagy más személyes jellemző lesz meghatározó a munkaerőpiacon a jelenleg zajló átalakulási folyamatban. A nemzetközi jelentések egybehangzóan kiemelik a személyes és szociális kompetenciák egyre nagyobb jelentőséget kapnak. A problémamegoldó képesség szintén kulcsfontosságúvá vált a munkáltatói elvárások között. A 2020 után született elemzések szerint a technológiai fejlődés, a gazdasági átalakulások és a fenntarthatósági kihívások miatt a folyamatos tanulásra való képesség és hajlandóság nem csupán előnyt jelent a munkavállalók számára, hanem egyre inkább nélkülözhetetlen alapkompetenciává léptek elő. A digitális készségek ma már minden iparágban alapvető követelményt jelentenek: a munkahelyek digitális készségintenzitása gyorsan növekszik még az alacsonyabb képzettséget igénylő foglalkozások esetében is.